Mert megígértem

Ki írja ezt a történetet, ha nem én?
Kinek mesélném el egy felhős őszi este,
hogy idáig jöttem és pihegve leülve
elfáradt e két balga láb és az eszme,

amiben hittem mióta hinni merek.
Gyerekként szivacsként szippantott történetek
kifacsart levében megfullnak az álmok.
Belső hangom hol cirógat, hol álnok.

Hiába várom, hogy más táncolja helyettem a táncom.
Csak jönnék már rá végre úgy igazán pofon csapva,
hogy tetteimmel nem más, én lettem piszkosul becsapva.
Elhittem, ha megoldás leszek, akkor kitaláltok.

Hiszel még bennem te kis megázott bagolyka?
A mesélő is kérdőn néz, már oly szívesen lapozna,
de megakadtam a sorok között és dadogok. Nem megy!
Várom, hogy a céljaimhoz mikor lesz újra kedvem.

Csak bízz bennem kicsit még! Én próbálkozok…
Amit átéltünk, -azt hiszem- abból még lábadozok.
Csak bízz bennem kicsit még és dobbantom léptem.
Neked adok mindent, mert megígértem.

“Mert megígértem” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!