Sötetségben

Szobám mint a tenger,
Könnyekkel úgy megtelt.
Levegő is alig van,
Szívem nagyokat dobban.

Kiszakad a lelkem,
Fáj, sajog valami bennem.
Mosolyom csak becsap,
Szemem el nem álló vízcsap.

Súly nehezedik mellkasomra,
S csak fekszek eltaposva.
Gyötörnek kegyetlen szavai,
Már nem óvnak szobám falai.

Szólj hozzá!