Elvesztem

Álmatlanságban szenvedem,
vagy hiányod fáj oly nagyon.
Az utolsó csókra emlékszem,
de ajkaimon már nem érzem.
Csillagos is lehetne az ég,
de ma éjjel olyan borús,
Mint sötét lelkem udvara,
mert kialudtak a fények ott pár napja.
Álmodnék, de nem tudok.
Becsukom a szemem,
s arcod képe egyre közelebb terem.
Álmatlanság vagy csak ennyire fáj az igazság?
Boldognak lenni ennyire nehéz tán?
Mond miért nem egy álom ez az egész világ?
Bátortalanság vagy inkább rettegés…
Míg álmomban velem vagy,
Az életben csak úgy elmész…
Szerelem vagy játék?
Mond, keserű könnyek miért hullnak a szemeimből?
Szívem mért ver oly szaporán, ha rólad van szó?
Álmatlanság nem hinném…
Fájdalom, tudatlanság, félelem s a reménytelenség…
Álmodnék hazugságról.
Álmodnék boldogságról.
Álmodnék életről, rosszról, jóról, szépről.
Álmodnék félelemről.
Álmodnék gyerekről.
Álmodnék bármiről…
Álmodnék, csak a szemem épp nyitva tartom.
Álmomban is téged látlak,
Nyitott szemmel pedig te vagy maga az álom…
Egy egész világ lehetne az enyém!
De én elvesztem már rég.
Két csillogó szemed és mosolyod fogva tart,
nem lelem a kiutat!
Álmodnék, de nem tudok.
Egy sötét ajtó előtt állok és nem tudom,
hogy oda valaha-e betalálok…

Szólj hozzá!