Veress Zsófia (14éves)
A mi karácsonyfánk
Kint toporog a téli szellő,
Ablakot, kaput dönget,
Meghozta a rossz időt,
Most Szenteste.
Kint tombol a hóvihar,
Bent sürög forog az egész konyha,
De most már nem csak a konyha,
Felbolydult az egész ház…
Hisz nincs meg a karácsonyfa!
Meg is indultak hát a viták:
Úgy volt, hogy apu megveszi a fát!
De apu azt mondta, hogy nem ér rá!
Anyu? Ő süt főz egésznap,
Ha megkértük volna, akkor se vállalja,
De ott van a bátyó, az egyetemista,
Neki semmi dolga! És van jogsija!
Ugyan már! Cipeléshez vézna és lusta,
Autója pedig egy kétszemélyes Toyota,
Sehova se jutott volna azzal a fával.
Én, meg hugi elvonultunk.
A család, pedig csak tanakodott:
Kész van az ünnepi vacsora…
Megvannak a díszek, de a díszítendő fa…?
Karácsony estéjén mégis hogyan?
Semmi sincsen nyitva.
Bús komor a hangulat.
Pedig karácsony van!
Ekkor vezényeltünk ki mindenkit a műhelyünkbe,
A középen álló asztalhoz ültettünk mindenkit, körbe,
Majd felvázoltuk nagyvonalakban a tervet…
Pár perc múlva jelent meg apa,
Egy gerendával, sok szöggel, meg egy csavarhúzóval,
Anyu pár életmentő mézeskaláccsal,
Bátyó meg a díszekkel és borostyánnal.
Apa szétvágta a gerendát,
Mi pedig kitömtük a karácsonyfa talpát,
A nagy gerendából lett sok kisebb,
Ezek az ágak lesznek,
És lett belőle egy nagyobb, az lesz a törzse.
Miután végeztünk a lécekkel,
Jöhetett a borostyán,
Majd rá a díszek,
Így lett kész a karácsonyfánk.
Kint álldogál a hóember,
Tapodtat se mozdul,
Bepillant az ablakon,
Fagyott répa orra lekonyul.