Álarcok és maszkok – sírók és nevetők,
eldugott zugokban bölcsők és temetők,
foncsoros tükörben a hófehér arcok,
hiábavalók és a céltalan harcok,
száz lábon mászik a sokarcú létezés,
szükséges rossz lett az iram, majd fékezés,
félresikló remény sikolyjelmez alatt,
bordám börtönében jégszívem meghasadt,
csapódnak, szállnak már az éjszínű varjak,
gyöngyvirágkoszorúk vagy szimplán csak szarvak,
sodrony lett érfalam, egy Harlekin vagyok,
játszani szeretnék, mielőtt meghalok,
nevem egy listára kisbetűvel írták,
kardélre hányják az igazmondót, tisztát,
ugyan már, bohócok – jelmezetek alatt,
melyre csalfa mosoly, irónia tapadt…
…lefoszlott múltgúnyám magamról letépem,
bábeli zavarban eszméim cserélem…
…most, hogy egy ideje tört lelkem szenderül,
vénámban nem más, csak toll lehet a kanül…