TELIVÉR
Már megint a tavasszal jönnek,
Már megint a Valentin-ünnep,
Már megint az elhagyott lelkem,
Mert én vagyok a telhetetlen.
Már nem mozdulok a csengésre,
Mert jól lerúgtam a félelmem,
Felveszem a földről az arcom,
Mennyire más így látni mindent.
Nem akarok nem gondolni rád,
Telivér, telivér – éppen merre jársz?
Már elveszett, és elengedem,
Már egy másik szemelt ki engem,
Belőled is jól kiolvaszthat,
Az árnyékomból kiléptethet.
Már halványabb a sebek helye,
A tükör sem néz ferde szemmel,
Ha nem sajnál, hát nem sajnálom:
Alig volt híja, hogy rajta vesztek.
2024-03-02
Geyer Gyula