Kisöpröm lelkem szemetét:
a taknyos-könnyes önsajnálat-galacsinokat,
a penészedő előítélethalmokat,
a dunsztolt nehezteléspalackokat,
az éles bűntudatszilánkokat,
a kudarcok fekete fáradtolajcseppjeit;
szelektíven kupacokba gyűjtöm őket
aztán újrahasznosítva előnyt faragok belőlük:
lebomló tasakokban mélyre ásva a hitemet táplálják,
felolvasztva-újraformálva a lelkemet támasztják.
És ha belül kész a seprés,
tiszta minden gondolat,
akkor kezdem odakinn
rendben egymás mellé illesztgetni
az
élhetőbb
jövő
felé
vezető
út
építőköveit.