LélekTavasz

Csodaszép virágzat,
Madarak trilláznak,
Dallamait zongorázza erdőben a szél,
S Napnak langy sugaraiban fürdőzik a rét.

Zümmögnek a méhek,
Hangjuk is mézédes,
S a szellő táncolni kéri fel a jácintot,
És egy tücsök erre a hangszerén játszik ott.

Nárciszok tapsolnak,
Harangláb dalolgat,
Pillangók törékeny szárnyaikkal repkednek,
E zene és e látvány mind kedves lelkemnek.

Közeleg egy vihar,
Az ég már nem tiszta,
Elbújnak a madarak, méhek és pillangók,
Lám, széjjelesik mindez, mi a szép, mi a jó?

Hiszen sír az erdő,
Égen sötét felhők,
És fátylat képez az a rengeteg esőcsepp,
Kérdezem: a jó vagy a rossz-e az erősebb?

Szaladok és félek,
Előre nem nézek,
Csak futok, szaladok és mindent eltaposok,
Magam mellől mindenkit elmardosok.

Kikacsintott a Nap,
A vihar eláll ma,
Eláll, de félő, hogy leszakad újra az ég,
Milyen változásokat kell elviselni még?

Újra madár dalol,
Újra nárcisz tapsol,
Újra repkednek szárnyaikon a pillangók,
Újra megkérdezem én: mi a szép, mi a jó?

Szólj hozzá!