Neked mesélek
Itt sétálok most egyedül
És fáj, hogy én még élek.
Te látsz az égből, úgy hiszem.
Figyelj, neked mesélek.
Már sárgulóban mind a fák,
Vagy bíborszínben égnek,
A múltba hulló perceink
Még felragyogva élnek.
“Neked mesélek” bejegyzéshez 2 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Köszönöm, hogy olvastad. Magdi
Nagyon szép gondolatok!