elhomályosodik a kép,
mikor észreveszem, hogy
valaki a sarokból,
szemeit meresztve néz
az alaktalan árnyak,
mind díszei a szobámnak,
minden éjjel meglátogatnak
cigarettám füstje
olyan függönyt képez,
amin ha átnézel,
rátapinthatsz a lényegre
az olcsó vörösborból
készített boroskóla,
marja a gyomromat
hajamat simogatva
magamnak panaszkodom
átkarolom saját életem,
de megharapom közben
a nyelvemet
véres a nyálam,
nehéz a hátam,
nem kapok levegőt
levegőt!