Elvarázsolt pillanat
Elvarázsolt a pillanat, mikor szembe jöttél velem,
Önkéntelenül is irányodba fordítottam fejem.
Csak álltam és néztelek, tekinteted megbabonázott,
Az a tüzes fény a szemedben a pillanatba láncolt.
Az a mosoly, mit felém küldtél feloldotta lábaim,
szinte lebegve hozzád léptem, földre dobva láncaim.
Nem tudtam mit mondjak, csak álltam ott fürödve fényedben,
oly euforikus volt, ilyet még sohasem éreztem.
Arcodon vidám mosoly játszott, mikor megfogtad kezem,
lágyan fülembe súgva kérdezted, ugye eljössz velem?
Ez a kérdés egy életre szólt, mit akkor még nem tudtam,
egy egész életen át kezemet a kezedben hagytam.