Csak az enyém az idő;
Emléke veszettül ordibál bennem.
Csak az enyém az a vágy,
mely porrá lett, valahányszor szemem reá szegeztem.
Csak az enyém a könny.
Mi titkon száradt fel arcomon.
Csak az enyém a sötét.
Gyászoló lelkemnek ruhája,
ő vagyon…
Csak az enyém az a félelem:
Libikóka a jövőkép, s ingovány.
Csak az enyém az a ma…
Nevetnem kell sokszor oly silány.
Csak az enyém az aggódás:
Kincsemnek lesz útja nélkülem?
Csak az enyém az a hit:
Erős lesz,
nem töri meg félelem!