A tábla előtt állok
van rá százhúsz másodpercem,
hogy megmagyarázzam,
miért határtalan a végtelen.
A két percem letelt, további
figyelemre nincs esély,
pedig még magyaráznám,
hogy miért világos a sötét űri éj.
Lépek kettőt, lássam figyel-e még
gyermekszem, ha felnéz már az is elég –
minden generációs akadályt leküzdenék
hogy elmondhassam miért kék az ég.