Tordai Mihályné
Regélő
Turul madár fenn az égen,
szárny szegve repül régen.
Elszállna nagyon messze,
minden rosszat elfeledve.
Melegfészkét búsan nézi,
fájdalmát vérző szíve érzi.
Idegenbe hiába is menne,
hazát, soha nem feledne.
Álmaiban vissza szállna,
szülőföld hűséges madara.
Szárny rázva vére pezseg,
a holt tenger is beleremeg!
Turulmadár légy mivelünk,
tenélküled mind elveszünk.
Suhogtasd erős szárnyaid,
seperje el a gonoszt mind!
legyen vége minden harcnak,
legyen békessége magyarnak!
Testvér, testvérhez hű legyen,
szeretet uralkodjon szüntelen!
Sok rossztól elpusztul a világ,
végezetül, mindent féreg rág!
Eszmélj fel, légy ura tettednek,
maradj éltető fia nemzetednek!
Ébredj egy új, bíborhajnalra,
áradjon tisztaságod a turulra!
Ragyogjanak drága csillagok,
utódaid legyenek boldogok!
Turul madár fenn az égen,
repülj haza hozzánk szépen.
Várunk téged, egyre jobban,
míg élhetünk országunkban!