Hangtalan ébred a reggel, s álmokat űz el a fénye.
Oszlik a szürke homály, éled a tarka világ.
Mozdul a fűben az élet, lágy neszezés, puha léptek,
Fák hasadékain át, halkan a szél muzsikál.
Álmosan ébred a kert is, rezdül ezernyi virága:
Frézia, rózsa, akác, tátika és tulipán.
Kelyhükön ékszer a harmat, csillan a sok pici gyémánt.
Lassan elillan e dísz, párolog és tovaszáll.
Mint amikor csoda készül, szél csitul, éber a tájék,
Most a bogár se zsibong, hallgat a fán a madár.
Éppen a kert közepében, rejtve az orgona árnyán,
Nyílik a kék liliom, szirmai közt kicsi lány.
Csipkeruhás pisze tündér, áll a kehely puha szélén.
Körbe tekint s mosolyog, látva a kert gyönyörét.
Hirtelen égfele röppen, fürtös arany haja libben,
Szárnyain átüt a fény, vissza talán sose tér.