Stancsics Erzsébet:
Ami túl közel van
Ami túl közel van a szívhez,
arról pironkodva szólunk.
Ki sem mondott kérdésekre
szakadékból feltörő válaszok,
nevetésbe fojtott sírás
iszap-mélységéből érezni:
az örömnek is van érkezése.
Ami túl közel van a szívhez,
azt burkolják párás gondolatok,
s nem lehet olyan gyorsan leírni,
ahogy a szeretet lépked utánam
s kérdi: hány cukorral kéred?…
Csontunk-húsunk szikkadóban
s a neonfényes, lámpátlan estén
már csak az újszülött betlehemi éjben
ringatja téli, arany árnyékod a hold,
s a képtelenség elszántságával
a szemérmetlen halál előtt minden
lépésünkkel megtoldjuk az életet.
Mert ami túl közel van a szívhez,
arról pironkodva szólunk…
2002.