a napkorong beleolvad a tóba
vörösen szétterül a vízfelszínen
nem törődik a mélyfekete tófenékkel
nem törődik a vak és süket iszappal
gondtalanul lebeg
pedig narancs fotonjai lefelé szivárognak a puha vízben
elemi részecskénként vonzza magához a mélység
nesztelenül őrölnek az egyhangú pillanatok
szinte észrevétlenül fakul ki a tó
először vörös
aztán narancs
végül már barnának is csak alig nevezhető
és mire észbe kap: mélyfekete
