Veszélyesebb a tűznél, s jobban fáj, mint hinnéd,
Azt hiszed, velem unalmas lenne bármelyik estéd?
Félsz tőlem? Nem bántalak még te nem versz át,
Láttad már hogyan harapja át a kígyó az egér torkát?
Nem haragszom, ugyan, hisz ez is csak egy állapot,
A történelemben sem haragból nyitottak gázcsapot.
Szeretet a titka a legfinomabb fogásaidnak, mondod,
Gondolsz az arzénra, mikor a sokadik söröd bontod?
Szerelmes verset akartam írni neked, mikor leültem,
De eszembe jutott, hazugságod az, aminek bedőltem.
Vicces a gondolat, hogy az életem tettem volna eléd,
De nem kellek neked, s inkább a frontinod szednéd,
Csak le akartam venni válladról a súlyos keresztet,
Hidd el a lelkemben lévő közöny lesz az, ami melenget.
Hideg lesz nyakam íve, ha megölelve melegségre vágysz,
Én a helyedben örülnék még szememben szerelmet látsz.
Villámcsapásként jöttél, nincs meg a helyed az életben,
Tényleg jobbak napjaid a körülötted lévő szégyenben?
Én kinyújtottam kezem feléd, miért nem kapaszkodsz?
Szerinted a megoldás, hogy önpusztítva szomorkodsz.
Fej vagy írást játszol minden egyes nap az idegeimen,
De ha elmúlik a köd, már nem leszel velem egy szinten!
