Gyermekkoromban rózsaszirmok hulltak
a körmeneten, és tovább vonultak
a tömeggel.
Én kerültem jobbra, kerültem
balra,
véletlenül sem rátaposva
a virágra.
Vörös szirom:
Az Úrnak vére.
Csak hullik, hullik
az út kövére.
Folyik mindenhol,
betölti utam.
Óvatos lépteim követnek: Uram!