Hideg betonfalak között vajúdik a szél
öreg villanyoszlopok hullatják
fény-könnyeiket az éjszakába
kiböjtölt csókok íze
robban a szánkban
Hozzád bújik kormos-zöld szemem
és ebben a halk homályban
kinyújtózik mellettem
szótlanul a szerelem
Meddő tudatom fölszántottad
fagy-morzsolt kövekbe hitet leheltél
szerelem-zúzmara szemerkél
forró testemre