Pipacs
Várj még!
Most égig nyúlik az árnyék,
a nyár vad lován szalad,
s a búzatábla, akár egy
aranysörényű kanca rázza fejét,
tövében kisnyúl lapul, róka elől
menedéket keresve,
őzsuta pöttyös háta látszik ,
szitakötő rebbenő szárnya
a ragyogó fénnyel játszik,
és pacsirta dalol felhőtlen éneket,
trilláját osztja csodaszépen,
jó gazdája rendezgeti báránykáit
a magasságos égben, kéken.
Csak egy piros pont vagyok. Látod?
Egy árva pipacs az aranyló búzamezőben.