Odakint már színekbe öltözött
Sárga cipőt koptatott a ősz széle
Betaposta a fű szálait hókán
S hamarjában ugrott rá az erdőre
Mi ott lestük a délutáni napban
Amint a vonulat takarja a hegyeket
Barna foltosra, Sárga církásra keni
A megmaradt dombokat, völgyében
Te voltál, aki nagyon nevettél
S én kérdeztem: veled meg mi lett?
-Egy ősszel öregebb a föld is- mondtad-
– s nekem egy ősszel több lett, te veled.
