A csupasz ágakba akadva
haloványan billen a madárdal,
csillagrojtokat borzol a szél
az éj jelenből horgolt szövetén,
az elmúlt napok zöld indáin
a hold színezüst csendje ing-ring,
a rét susogva lánnyá válik,
s haja szálaira harmat omlik,
hópuha álmokat pilinkél
ember-fészkek mélyére a remény,
és fénymorzsákat szór az Isten,
ujja békét rezzent hit-csipkéken.