A régi álmok, már nem férnek bennem,
Csak fogni akarnak, de közben a lelkem ketrecben,
Az érintésük csak bilincs rajtam
Mert csak terveztem,csak élni akartam.
Törlés gomb, jöhet az újra tervezés
Tolom magam fel, nincs fékezés
Ha most elengedem, visszagurulok
A tetejére, soha nem jutok.
Nehéz tisztán látni,
A képek csalnak
Minden állapotot, másnak mutatnak.
A képzelt valóság, visszafoghat.
Nem nézem tovább,
Leppattanhat.
Viszlát! Viszlát, Tökéletesség.
Te voltál nekem, az örök ellenség.
Viszlát! Viszlát, Tökéletesség.
Téged hajszolni,
Kegyetlenség.
