D O M I N E
Vasárnap van, szól a harang,
Lelkemben nincs semmi harag,
Felnézek a kéklő égre,
Remény van a két szememben.
Óh! Domine, Ó! Istenem,
Felemelem most a fejem,
Imára kulcsolom kezem,
Feléd fordul tekintetem.
Az idő lassan halad,
A külvilág távol marad,
Elhalkul a világ zaja,
Hallszik csak a szívem hangja.
Domine, ezt nem hallhatod,
Ezt a hangot csak én hallom,
Nyugalom él a szívemben,
Olyan, mintha csodát lelne.
Óh, ha megsúghatnád neki halkan,
Lágyan, hogy ne zavarjad,
Álmomban keressem meg engem,
Még egyszer, hogy megöleljem.
Nem mondanám el bánatom,
Csak megölhessem Apukámat,
Ez lenne a legszebb álmom,
Domine, súgd meg neki.
Tragikusan, hirtelen,
Búcsú nélkül rég elment,
Azóta én minden éjjel,
Nagyon várom Apukámat.
Köteles Ilona Duka