Ennyi vagy
láthatatlan pókháló levelek között
lassan elhalványuló tenyérlenyomat
pitypangpitykék rajzása a szélben
léted csupán ennyike nyomot hagy
alig hallható sóhaj nyári éjben
madárlábacskák súlya az ágon
halvány folt a sápadt hold arcán
könnycsepp vigasz a halálon
de néha hajnalban ha harmat pereg
megcsillannak a hálón gyémánt szemek
ahogy a kelő nap kevéske fényét
pont odavetítik a pajkos fellegek
eltűnő tenyered nyomából az erek
kedvenc fád leveleiben megmarad
a sok elkallódott pitypangpihéből
egy megfogan s tán kicsírázik a mag
halk sóhajtól a lét szempillája rezdül
kedves cinkenyomtól rügyezik újra ág
viaszfehér hold sötétlő kráterszemei
ábrándos tekintettel néznek le rád