Tör és ragaszt

Létem, sorsom engem folyton formál,
darabokra tör, aztán összeragaszt,
azt hiszi, ez fejlődésemre szolgál,
találomra lezár egy-egy szakaszt.

Olykor fülsiketítően zúgó zaj
tombol, mit lelkem mélye is hallhat,
máskor jóleső, kellemes a zsivaj
időnként szólnia kéne, de hallgat.

Belékarolva mászok meg lépcsőt,
minden egyes fok megtétele fáraszt,
mégsem mutat kis könnyebb kitérőt.

Lehet, hogy megtéveszt néhány nézőt,
nem ad a kérdésekre kellő választ,
elvarázsol gyanútlan szemlélőt.