Én nem vártalak, nem akartam, de te mégis megjöttél,
Hajnalig simogató szavaiddal szememre hálót szőttél.
Viccnek indult, egy éjszakának, mit nem jegyez krónika,
De oly vággyal öleltél át, minek soha nem szabad múlnia.
Én nem így gondoltam, nem ígértem neked semmit,
Mégis azt érzem, most már érted megtennék bármit.
Ez még nem szerelem, de csillagok hullnak, ha rád nézek,
S tudom, ha érzelmeim táplálod sok van mitől féljek.
Én nem vártam szerelmet, csak egy kisfiút tényleg,
Hogy a francba lett belőled egy kettőre herceg?
Nagy kaland ez, félelmetes, de már ezt akarom,
Sok éven át megosztani veled a cirókás takaróm.