Szaladtam volna,
de nem vitt a lábam,
Repültem volna,
de eltörött a szárnyam.
Siettem volna,
de elkéstem mindig,
Kerestem volna,
de nem találtam semmit.
Szerettem szívből mindig,
hűen halálomig,
de mégis fájt a szívem,
hordom világ fájdalmait!
Sajátomat tűrtem,
keményedett lelkem!
Sajnáltam másokat,
magam lebecsültem.
Ha nem kaptam vigaszt,
busongást kerültem!
Sokat utaztam volna,
de mindig lemaradtam,
megérkeztem sokszor,
de helyem nem találtam
Elindultam volna,
célom keresgélve,
Botorkáltam szélnek,
álmaim elvétve.
Ha maradtam volna veszteg,
rozsdás fogaskerekek
szétmarcangolták volna
sebzett lelkemet.
Ám hajtott a lendület.
mint ingás órát a súly,
a kis kerekek alatt!
Mostmár szomjam oltanám
de nem találok kutat,
sok fölös munka
búbánatba fullad!
Lenne még szalmaszál?
kérdezné a hangya,
vagy alámerülve
hagyhatná már abba!
Bordány, 2025jún1
– … kívül és belül:
poklosan örvényült, háborult világ,
de a remény sohasem meghaló,
ha minden utolsó szalmaszál
ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ! ”
Kedves Gusztáv!
Olvasgattam a verseidet, erről a visszatekintő, kissé borongós életösszegzésről Nagy Gáspár verse, a -Jegyezve szalmaszállal – című jutott eszembe. Mert, éltünk, ahogy éltünk, s lettünk, amik lettünk. Körülöttünk meg zajlott a történelem. Elégedettek lehetünk e önmagunkkal? Igen is, meg nem is. De ez, talán mindig így van, és így is lenne:)
Gratulálok, szeretettel: Éva
Kedves Margitka! Reflexiód nagyon jólesett, igaz, hogy én már csak önkorbácsoló verseket tudok írni, ellentétben veled, a szépség, optimizmus árad soraidból! Szeretettel követlek, , üdvőzlettel! Gugi
,,Ha maradtam volna veszteg,
rozsdás fogaskerekek
szétmarcangolták volna
sebzett lelkemet.
Ám hajtott a lendület.
mint ingás órát a súly,
a kis kerekek alatt!”
Kedves Gusztáv!
Remekül megírt életút!
Igen, így valahogy tellik az életünk…
Szívesen időztem versednél, szívből elismeréssel gratulálok!
Üdvözlettel, szeretettel: Margit
Köszönöm, Janikám! A nyomok a múltból végigkisérik az ember sorsát, meghatározzák, de vannak görcsök, amik csak úgy alakulnak, rád telepednek, és
nem hagynak békén! Köszi a kedves értelmezést!
Üdv: Gusztáv
Gratulálok, ez a vers nagyon a szívemhez szólt !!! Csak így tovább, várom a következőket !!!
Szeretettel Jani,
Kedves Edina! Köszönöm a gratulációt, igazán csak Tőled kaptam, de sebaj, a kicsivel is beérjük! Sőt, ez nem is kicsi!
Szeretettel: Gusztáv
Sok szeretettel gratulálok a júniusi nyereményhez Kedves Gusztáv!
Szeretettel:
Horváth Edina Anna
Kedves Gugi!
Örülök, hogy örülsz a visszatértemnek! Talán most már több szabadidőm lesz és többet lehetek itt, hiszen már nem szippant be a munka világa. Fél éve élvezem a nyugdíjasok életét. Írásaimmal is találkozhatsz. Tegnap egy gyerekversem és egy novellám is felkerült az oldalra. Igyekszem bepótolni az elmaradásom az itteni írások elolvasásával.
Üdv.: Melinda
Kedves Melinda! Örvendetes újból olvasni véleményed, de jó lenne olvasni is tőled!
Szeretettel: Gugi
Kedves Gugi!
Életversedet jó volt többször is elolvasni. Olykor magamra ismertem benne. A szalmaszál életünk végéig ott lebeg a szemünk előtt, csak nem merünk belekapaszkodni.
Szeretettel gratulálok remek versedhez! Melinda
Kedves Gusztáv! Nagy szeretettel gratulálok ehhez a versedhez IS!
Öröm volt olvasni!!!
Szeretettel és öleléssel:
Horváth Edina Anna
Kedves Miklós! Követésed nekem aranyat ér, verseim mélyrepüléseihez véleményed szárnyakat ad! Úgyhogy tovább röpködöm, hogy téged is olvassalak!
Mély tiszt: Gusztáv
„Sajnáltam másokat,
magam lebecsültem.
Ha nem kaptam vigaszt,
busongást kerültem!”
Élvezet volt ismét olvasnom tőled. Hááát … igen! A rosszabbik variáció, ha valaki túlbecsüli magát.
Én személyszerint jobb’ szeretem az önkritikus alkotókat. Bennük lehet hinni és bízni!
/Miklós/
Köszönöm, hogy követsz, bár elég meddő időszakom van, hátha erőre kapok!
Tiszt: Gusztáv
Hajtott a lendület, mint órát a súly… Szép vers, pontos, ahogy szoktad, ars poetica is, egy szalmaszál is elég sokszor, de a hasonlatod, egészen különös, emlékezni fogok rá. Tényleg gratu.
Köszönöm, kedves Erzsébet! Adtál még egy szalmaszálat a hangyának, hidd el, nagy dolog ez, szerintem belülről mindannyian, akik mély érzelműek
vagyunk, kapaszkodunk egy szalmaszálba is!
Örvendtem véleményednek: Tiszt: Gusztáv
Kedves Gusztáv! Milyen jó, hogy feltették a versedet a szerkesztők, mert gyönyörűt alkottál! Én legalább is annak találom. A vége a hangyához való hasonlattal „nagyon ott van” ahogy a fiatalok mondanák! 🙂 Gratulálok!
Szeretettel: Erzsike
Tanulságként, ne késedelmeskedjetek, én most lemaradtam a pályázatra beküldött versemmel, de hányszor , csak a csodálat tölt el, hogy ezek a szerkesztők
ott vannak, amikor már mindannyian alszunk! TEHÁT , becsüljük meg munkásságukat,ez nem is munka, hanem HIVATÁS!
Köszönet nekik!