Komor ruhába bújt a nyári nap,
eláztatja boldog szemeidet.
Viszi bús dalát az élet,
füleiden jár ki, és be.
Rég elveszett már a boldog ifjúság,
csak a könnyek hullanak már,
így zenél nekünk,
a sivár pusztaság.
Egyszer megszűnik majd,
minden fájdalom,
egyszer elkezd,
olvadni a szív.
Egyszer szomorú lelked,
veres ormán,
lehull a gonosz martalék,
s álarc nélkül már semmivé válsz.