Hiányzott a szívem,
Kalitkába zárva,
Mint egy dal nélküli madár,
kinek szárnyalás a vágya.
Érzéseim szerte foszlanak vakságodtól,
Nem látod, hogy ki vagyok,
Nevemet sem súgja senki,
Szívtelen a szívem.
Mellkasom üres,
De a kalitka túl zsúfolt,
A fájdalmam valós,
Lélektelen a lelkem.
Testen kívül testtelenül,
Senki vagyok, árnyként létezem.
Repülni vágyom, vinne a félelem,
Kalitkád sosem volt oltalmad sorsán,
Én is érzek mélyen.