Azt mondom minden rendben,
s nem veszem észre a tényt,
hogy romokban Föld, s Ég.
Romokban a város,
romokban a lelkem,
már olyan régen könnyes a szemem.
Mostmár végleg vége.
Nélküled olyan,
mint Pokol sötét bugyrában napozni.
Lelkem elég,
szívem elporlad,
s reményem elillan zúgó vértengeren.