Árulód leszek
Árulód leszek fájdalom,
szúrásod bársony szirommal
leplezem,
kihúzni nem tudom,
de burokban őrizem
a sebet,
kérges foszlányát lelkem mélyére
temetem.
Mosolypalásttal védem magam,
álcája alatt rejtezem,
a nap sugara mögött megbújnak
a titkos fellegek.
Aranya sápadt glóriával
övezi arcomat,
s békével szívemben
már nem vívom
harcomat.
Köszönöm, kedves Judit!
Szeretettel:
Zsuzsa
Gyönyörű ez a versed is, mint mindegyik írásod! Szeretettel gratulálok