Az időt telik, s néha szeretnék újra gyermek lenni.
Az idő kerekét visszapörgetni, újra átélni,
mindent ami gondtalan volt és könnyű, nevetés ízű…
Mikor a biciklizés még csupán a suhanásról szólt,
S a fáról vett gyümölcsbe harapni a legfinomabb volt.
Gondolat nélkül nézni a világot, apró virágot…
Hogy álom volt csupán vagy valóság, még máig sem tudom,
De lehetőséget kaptam s döntöttem: visszautazom.
Néhány emléket újraélni, másokat kitörölni…
Egyezség volt, egy egyezség arról, hogy visszamehetek,
Vissza a múltba, s ha akarok mindent újrakezdhetek.
Ám ha visszarepülök, minden emléket kitörölök.
Örültem s jó ötletnek tűnt, hogy újra ötéves legyek,
De elveszítenék minden sérülést, heget és sebet,
melyekre anyám ezernyi csókot adott s gyógyítgatott.
Legyek akkor inkább tíz mikor még magasra ugrottam,
Mikor még minden útszéli kútból nagyokat kortyoltam.
S azt hittem minden út végtelen, s ugyanúgy az életem.
De eltűnnének az apámmal végigénekelt utak,
A sok száz látnivaló és a várva várt benzinkutak,
A jégkrém íze, /napi három/. Valóság volt, nem álom.
De legalább ugyanolyan finom volt a lekváros tej,
Mit anyukámmal esténként jóízűen szürcsöltünk el,
S az újságpapíros ágyon milyen édes volt az álom…
Ezek mind-mind kellenek nekem, legyek inkább tizenöt,
Mikor még a tettvágy, mint kohó tüze engem elöntött.
Élni a lehetőséggel mit hagytam, s elszalasztottam…
De ki tudja, vajon megkaphatnám-e újra a zenét,
Vagy valami más jelentené az életem értelmét?
Megkaphatnám újra a dalt, ami engem életben tart?…
Legyek inkább húsz, mikor még minden-minden előttem van,
S a lehetőség hogy a rossz döntéseket kijavítsam.
Talán lenne más út, lehet… átírná az életemet.
Nem is ismerném, akinek akkor adtam a szívemet.
S bár nem emlékeznék, hiányozna akit most szeretek.
Nem, ez nem lehet másképp, már eldöntött. Legyek huszonöt!
Huszonévesen… mennyi minden is történt akkoriban.
Egy emlék mégis élesebben világít az agyamban.
Sosem felejtem a napot, mikor ő majdnem itt hagyott…
Semmi sem ér annyit hogy elveszítsem a testvéremet.
Inkább önként dobnám el érte a saját életemet.
Így már csak tíz évet tudnék visszamenni, újraélni…
Még mit nem?! Nem adom a legértékesebb tíz évemet!
Nekem szükségem van arra a hegre a méhem felett!
Ez minden között a legszebb emlékem, büszkén viselem.
Nincs egyezség, nincs alku. Még egy percet sem veszíthetek.
Csak hálát érzek, hogy a gyermekeim megszülethettek.
Nincs egyezség, nekem kell az életem s minden emlékem.
Mély levegőt veszek, mint fiatalon nagy futás után.
Élet íze van s vágyom hogy legyen holnap holnapután.
Adj még ebből sokat Uram, hogy hosszú legyen az utam!