Ha ma búcsúzna lelkem a testemtől, ígérnéd, hogy a hajnali harmat első szava én leszek?
Ígérnéd, hogy az ablakon nesztelenül átszűrődő reggeli napsugár én leszek?
Ígérnéd, hogy a csordából régen kirekesztett, magányos őz gomolygó lélegzete én leszek?
Ígérnéd, hogy a távozó utolsó kézszorításában az erő én leszek?
Ígérnéd, hogy a vaskos szmog alatt rend a káoszban s csend a zajban én leszek?
Ígérnéd, hogy árva gyermeknek örök menedéke én leszek?
Ígérnéd, hogy a szélben kavargó millió történet én leszek?
Ígérnéd, hogy vallás és vallás között a béke én leszek?
Ígérnéd, hogy a hazatérésben a mosoly én leszek?
Ígérnéd, hogy az őszi falevél néma ereszkedése én leszek?
Ígérnéd, hogy téli délután a kandalló melege én leszek?
Ígérnéd, hogy a hit a gyógyulásban én leszek?
Ígérnéd, hogy sötét barlang rejtett zugaiban a visszhang én leszek?
Ígérnéd, hogy a messze induló vándor szabadsága én leszek?
Ígérnéd, hogy a titkos kapocs hold és óceán között én leszek?
Ígérnéd, hogy a varázslat karácsony éjjelén én leszek?
Ígérnéd, hogy a nyári égboltot átszelő csillageső én leszek?
Ígérnéd, hogy az üzenet, színes álmok kavalkádjában én leszek?
S ígérnéd-e hogy holnap is ez mind-mind én leszek?
