Ha rád bízza a lelkét, soha ne törd össze,
legyen karod békés otthona,
Szívedben őrizd az együtt töltött időt,
Szavad sose legyen rideg, mostoha.
S ha a lelkét látnád egyszer, darabokra esni,
Lélekfátyollal takard be őt,
Érezd, becsüld, őrizd, örökre szívedben
A vele elöltöltött, Boldog időt.
Te vagy az útja,
Te vagy a fénye,
Széles mosolyának ráncos hajlata,
Veled lélegzik, veled pihen meg,
Szerelmes szívének százszínű harmata.
Színes, öreg órák, bajszos sarkaiban
Vadul vágtázó csókja ölel,
S miképp nap is, pihenteti fényét,
Éjhozó lángja, melletted alszik el .