M. Laurens
AZ ÖREG GÓLYA
[Jellemrajz féllábon]
A gólyák között volt egy Öreg Gólya,
Ki a többi mögött, különválva álldogált.
– Ezt is elvihetné már az ördög!
– Mondta az egyik Gólya, ki mindenkit utált.
– Világéletében sohase tudott jól repülni!
– Tromfolt rá egy másik Gólya erre.
-A kelepelése pedig – Így a harmadik,
-Borzalom volt, már tojás korától kezdve.
A negyedik Gólya is rátett egy lapáttal:
– Mások területén, pofátlanul dézsmált.
Egyebet se tett soha, csak elzabált előlünk,
Minden valamire való kövér békát.
Az öreg Gólya, kiről ekként leszedték
Fiatalabb társai, a keresztnek minden vizét,
Egy fárasztó, meggyötört nap után elaludt,
S nem nyitotta ki, soha többé már a szemét.
– Milyen kár, ezért a kivételes társunkért!
– Sóhajtott az első Gólya a holttest mellett.
– Hogy tudott szegény repülni! – Így a másik
– Azt mindenkinek ámulva látnia kellett.
– Gyönyörűen kelepelt, – Mondta a harmadik.
– És minden egyes kifogott falatot
Önzetlenül megosztott velünk mindig!
– Szólott a negyedik Gólya és zokogott.
Az öreg Gólya erre már köpni-nyelni se tudott:
Persze, hogy nem, hisz mind jól tudjuk,
Hogy ez a szokása mindenkinek, aki holt!
Budatétény 2025. augusztus. 23.