BERECHET LÁSZLÓ
KÖLTŐK VÁROSA
Újra itt vagyok hol a folyómenti,
lámpás ragyog költőid mind neves nagyok.
te várod mellett egyikük sem gagyog,
gyermeki lelkem váradba tévedt,
sétálván utcáidon értékeidért eped.
közben csodálkozo pillantássaim,
hatalmas épületeidre meredt,
S azt mondom partiumi kis.
Budapesten légyen, neved
Holnaposok erdeje e tömeg,
S bár én tervezek kutatok az.
irodalmi szerzetes rend kincseit.
nemlelem meg bánatomon, egyedül mulatok.
Azt hittem befogadott várad de művészetem,
nem üznetem csak magamnak,
Elmegyek oda ahol Tündérek hada árad,
Ha már Titkaid megtartottad magadnak.
sosem fogom megfejteni, rejtvényes soraidat,
Még ha magasztos is szavaid mondása,
Elengedem százatodat.
viszlát örökké költők városa.