Érted égnek a gyertyák

Ocskó Andrea – Érted égnek a gyertyák

Néked öntöttem illatos viaszom,
hogy gyertyám fénye mellett lássalak majd.

Elindulok,
hogy minden lépésem közelebb kerüljön hozzád,
s hagynám magam tévedni az ismeretlen úton.

Nehéz a szívem,
hogy érted járok most a sötétségben,
míg gyufám remegő kezemben készül a tüzet csiholni.

Kaput nyitok sírod mellett,
és könyörgöm,
hogy jelenésed gyertyám fényében ragyoghassék.

Torkom köszörülöm,
hogy nevedet magamban ne tartsam,
és ezerszer is kiáltsam.

Hoztam csokorba szedett emlékeket,
mi kedvenced volt,
hogy most mégis fekete földre teszem,
és hajolok meg, rogyik lábam utánad.

Hogy még semmi nem fájt ennyire, mint szívem érted.
Kaparom össze magam,
hogy mélyedjek melléd,
ó Istenem, kit adtál, magadhoz emeltél tőlem.

Emlékeimmel őrizlek,
kezeimmel simogatom megfakult képeinket,
ó, hogy hiányzik a kacaj a házból!

Most itt vagyok, eljöttem hozzád,
találkozónk itt ér véget,
s kezdődik el, hol itthagyom lelkem,
s te magaddal viszel.

Elnyert üdvösségedben ma érkezem hozzád,
és távozom,
hogy utolsó virágom szirmát sírodra szórom.