Őrült tánc

Őrült tánc

József Attila emlékére

Érve össze éggel, földdel,
ki feladni, sose szoktam;
a bölcsesség majd széttördel,
kérdésként a válaszokban.

Rá nem véve, semmi rosszra,
lassan túl az élet felén;
az átkokat elátkozva,
a nyugalom karol belém.

Fel, jégvirágként ragyogva,
melegedve megint beléd;
nőve szebbre, és nagyobbra,
forgatva a föld kerekét.

Kit a sorsa el nem tipor,
és nem is gyötör halálra;
démonjaim csontjaiból
port őrölve, port darálva.

Móritz Mátyás
2025. Március 23. Vasárnap
Budapest, Csepel