Álmaimban messze járnék,
úgy, ahogy egy sötét árnyék,
ne is lásson engem senki,
de jó volna visszamenni!
Bömböl az ég, fegyver tombol,
üvölt a föld mély torokból,
széthullott, mi emberré tett,
mondd, a gyermek, ő mit vétett?
Hős fivérem, hős az apám,
vérrel védik meg a hazám,
mintha jeges eső lenne,
anyám könnye hull fejemre.
Ma álmomban messze jártam,
újra otthon, szép hazámban.
Nem szakadt az égből átok,
mezőn nyíltak szép virágok.
Jött egy angyal, megüzente:
itt a hazám a szívembe’.
Sose másként nem is látnám,
csillagfényes béke szállt rám.