Nyikorgó hintaágy,
kezemben Kosztolányi.
Csak én -és a csillagok,
nyári szellő arcomon.
Hátam mögött
rozsdás kapu nyikorog.
Cseresznye íze
még a számban,
szinte már hajnal van.
A Hold, tükörképként,
mosolyog,
a lelkem megpihen.
…
Csörög az ébresztő.
Felver az álmomból.
Mindez csak képzelet –
egy hamis nyár
született.
Nagyon ötletes a megfogalmazás. Gratulálok versedhez! Szeretettel: V. E.