Böbke Lucas: Elmerengő Lélek
Ahogy nézem az életem, csendben álmodozva,
Sorban tűnnek felém arcok, kiket szerettem valaha.
Mint őszi szélben szálló levél, minden irányba,
Egyik jobbra, másik balra, s én egyedül maradtam.
A múlt ragyogása néha még meglátogat,
Egy tiszta szerelem, amely a lelkemben maradt,
Messze feldereng az éjszaka sötétjében.
Reá gondolok és a szívem megszakad…
Ahogy pereg az idő, emlékek hada kavarog,
Az éj csendjében hallgatva régi dallamot,
A szívem titkainak húrjait penget,
Egy elfeledett álom most újra feléled.
Mint tavaszi szellő, mely friss virágot bont,
Lelkem melege megtalálja új reményt és napkeltét hoz,
A be nem teljesült szerelem fénye,
Még mindig ott ragyog bennem,
Ahogy a múlt árnyai lassan elenyésznek.