Halkan szikrázó festői dáma,
látványa nektár éjnek nyitánya,
remeg az utcán a lámpák fénye,
mintha csókjától a láng is félne.
Mellkasom repeszti ámordárda,
poharamban kancsó bor foszlánya,
édes kedves kábamámor lőre,
lágyan fektess szerelembölcsőre.
Borcsepp dáma lebeg éjszakába,
oldódom vadcseresznye bájába,
eltűnünk, szökünk hozzám nesztelen,
ringva szuszog ruhátlan édenem.