Még dolgom lenne itt – érzem,
de néha csak ülök, s nézem:
hová tűnt az a régi kép,
akkor még hittem – bármi szép.
Szanaszét hullt az életem,
a vállamon múltam terhe.
Őszbe hajlik a gondolat,
sorsom nem kegyes, – bánt sokat.
Kérdezem: lesz-e még tovább?
Vagy csak állok, mint egy szobor,
amit csend borít és sok por?
A jövő halkan súg – hová?
Nyugalom ül itt benn – belül,
szívem a csöndben csendesül.
Az ősz lepereg, jön a tél –
valami bennem véget ér…
Szabadka, 2023. október 5. -Jurisin Szőke Margit