Februári prológus
Ködből szövi
szavait a hajnal.
Csordultig
lábnyomokkal a járda.
A világosság
esőt szürcsöl.
Sár csónakjában
a tél lélegzete.
Csupasz ágak
az égbolt
szívébe nőnek.
A láthatatlan szél
porkabátot vesz.
Pocsolyába rekedt
álom a molekulák
rácsai közt.
Az utcák pulzusa
ürességtől lüktet.
Bábjából bújik
elő a február.
Budapest, 2026. február 1.
Hangulatos, szép vers !
„Pocsolyába rekedt
álom a molekulák
rácsai közt.”
Szeretettel gratulálok !