Anyám keze, óvó oltalom,
Megpihenek fáradt vállamon.
Örök fény vagy a sötétben,
Élsz a szívem legmélyében.
Cipeltél súlyos, nehéz terheket,
Mégis adtál tiszta életet.
Mosolyod ragyog minden könny után,
Mint aranyló kalász a nyár után.
Már nem érhet el féltő karod,
De hallom minden halk szavadat.
A világ hajol most hozzám,
Te költöztél a lelkembe.
Anyám keze, óvó oltalom,
Megpihetek fáradt vállamon.
Örök fény vagy a sötétben,
Élsz a szívem legmélyében.
Kedves Alexandra, Köszönöm szépen a kedves soraidat.
Böbke Lucas
Kedves Böbke!
Kedves vers lett az édesanjához. Jó olvasni, hogy ilyen meleg, szeretetteljes módon ír róla.