Lét-titok

Éltemet élem e
titkos térben:
A valóba keretezett
világban.
S a tétlenség álma
felráz a hajnali
kényelmes ágyban.
Az idő oly fukar,
s a világ betakar
rejtett talányba.
Hogy lehetnék most
fontos, hasznos?
De sajnos az
ember ilyen, csak a
csillagrendszerek alatt
járhat a lába.
Hogy ne cseréljenek le?
Lét fogaskereke,
kattogva zúg bele
lelkem árjába.
Egyedi vagyok, s ha
végül meghalok
meglibbent akkor az
angyalok szárnya,
vagy csak beleszóródom
meddő módon a
létsivatagba:
dűne-magányba?