Gyémántszív dobog bennem,
falat húzott rá a bánat,
de nem tört meg könnyek alatt,
csak megedzették páran.
Keménnyé tették az évek,
beleégett a fájó múlt,
minden seb belül vérzett,
de a fénye ki nem hunyt.
Nem törte össze a sors,
a sebei sem láthatók,
tisztaság fénye élteti,
a rosszat messze elűzi.
Gyémántszív dobog bennem —
fényét hordozom csendben.
Ragyogása vezet engem,
osztozva a szeretetben.
Így őrzöm csendben lángját,
megvilágítva mások álmát.
Ez a fény nem titkot kutat,
csak megmutatja az utat.