Én voltam ki sokszor csitított mindenkit,
igyekezet szóval intézni a viszályt.
Hogy minden sumákot nem kell orrba verni,
hiszen megbánja majd, bármi rosszat csinált.
Ám de minden lényben van egy bűvös pohár
és képtelen sokszor többet befogadni!
Mikor elméjébe nem fér több mit dotál!
Képes régi énjét, múltját földhöz csapni!
Én is elérkeztem most erre a szintre.
Forr bennem maró düh, elmém majd felrobban!
Ami eddig jó volt, az tönkrement minden.
Egészség, biztonság, gondoskodás sorban.
Már előre látom hatalom kutyáit,
ahogy vicsorognak szenvedésem látva.
Miszlikbe szaggatnak kis előnyért bárkit!
aki szavakkal is gazdáikat bántsa.
Nekik azt kívánom őszintén szívemből,
kerüljenek egyszer azoknak helyére,
cukor vagy szívbeteg és papír kell erről,
ám egy igazolást nincs ki adjon mégsem.
Rendelő és kórház nem tart arra embert,
hogy hívást fogadjon potom két órára.
Ki meg sosem gyógyul utazni ne kelljen,
időpontot kérni, s kapni nagy sokára.
Ne vicsorogj pincsi húzd be inkább farkad,
adj csókot gazdinak ki adta jóléted.
Megbántani senkit soha nem akartam.
Aki engem akar? Időpontot kérjen.
2024.12.12.